paribanu

Ercsu's Shawl

2012-04-15T08:55:00.001+02:00

Sajnos ma sem jobbak a fények, de szerettem volna mihamarabb megmutatni...

Amint megláttam a kendőt az Amelie magazinban, rögvest arra gondoltam, hogy szeretném megkötni, bár az újságban látható kép szinte semmit nem láttatott a mintából. Pedig nagyon jó lenne látni, hisz pont a lényeg maradt le. Erikától már kötöttem egy stólát, talán az volt az első alkotás, ami visszavezetett a kötéshez, mint kézimunkához. Azt a kendőt Ahama útmutatásai alapján kötöttem meg.

Március 22.-én kezdtem el, nagyon sokszor bontottam, mert valamit vagy elszámoltam, vagy elnéztem. Egy idő után a szemenkénti bontás idegesített, ezért kihúztam a tűt, majd - lesz ami lesz -, vissza tértem a vélt hibapontra.

Sajnos nem jöttem rá, mit rontottam el, ezért némi kis rögtönzés található a központi szemek körül, de ez egy csöppet sem zavar.

Bucika által festett (90% merino 10% selyem) fonalból, 3-as bambusztűvel kötöttem.

S már van gazdija is:-)

Csillagösvény, Ercsu kendője (előzetes)

2012-04-13T15:52:00.000+02:00

Most épp blokkolás alatt, ezért csak pici ízelítő, de holnap talán száradás utáni képeket is tudok mutatni.

Szép nagy. Kereszt irányban több mint 2 méter, függőleges kiterjedése pedig 85 cm körül van.

Érdekes alakú, az Amelie számában megjelent minta alpján feszítettem.

Hát...nem volt unalmas kötés az egyszer biztos:-)

A színei nem élethűek, talán az utolsó kép áll hozzá a legközelebb.

Azon még félkész állapotban látható.

Kellemes Húsvétot...

2012-04-08T14:24:00.001+02:00

...mostanában ezzel voltam elfoglalva a kötögetés helyett, de ilyen is kell...

Próbáltam humánusan fotózni. Fázisképek nélkül.

A malacka 260 kg-os volt.

A sonkája is és a töpörtyűje is nagyon finom.

Hát...kellemes ünnepeket mindenkinek!

Akinek kedve támadt egy kis kötéssel kapcsolatos húsvéti játékra, az Romi oldalán szerencsét próbálhat:-)

Golden Leaves

2012-03-02T13:01:00.002+01:00

Sajnos megfelelő modellt nem sikerült szerezni, ezért jobb híján, boldog-boldogtalanra rátekertem a kendőt. A fények jók voltak, de én még mindig nem találtam meg az igazi látószöget.

A stóla paraméterei:valamivel több, mint 2 méter hosszú, 63 cm széles, több, mint 1300 m fonal ment bele, de ennek ellenére pehelysúlyú...A minta Kieran Foley Mugahl-ja. A fonal szokás szerint Bucikáé, gyönyörű,narancsos, aranyos kavalkád, mely inkább őszi, mint tavaszi. 3,5-es tűvel kötöttem.

Végül a "bónusz-modell"...

Egy kis előzetes...

2012-03-02T08:59:00.000+01:00

...az éppen blokkolás alatt lévő stóláról...

Ha minden jól megy, estefelé szebb és talán látványosabb képeket is tudok feltölteni:-)

Generációváltás

2012-01-30T17:36:00.001+01:00

Végre! Sikerült! Ez a fényképezőgép-csere nem volt egyszerű, de szegény édesapám jóvoltából megoldódott.

Ehhez az kellett, hogy egy általa örökül hagyott, de kihasználatlan tárgytól megváljunk. Az árát pedig egy olyan dologra szerettem volna költeni, ami emlékeztet...

Íme az utód...

És aki "nyugdíjba megy"...

Ez utóbbi már esti lámpafénynél készült, de most nagyon boldog vagyok, hiszen igazán nem kapkodtam el a cserét, s egy digitális készülék esetén 12 év, már egyenesen matuzsálemi.

Művészi képeket továbbra sem hiszem, hogy tudnék csinálni, de nem is az a célom, csak egyszerűen szebb képeket szeretnék a munkáimról.

Régi hímzés

2012-01-12T14:27:00.002+01:00

Mielőtt kötni kezdtem, egy ideig barátkoztam a keresztszemes hímzéssel is. Anyósom régi vásznai között, találtam egy olyan anyagot, melyet annak idején a kelesztett kenyér fölé terítettek. Elég szép nagy darab volt, ezt többfelé vágva hímzővászonnak használtam el. Az antikolást, festést magam csináltam, az egyenetlensége és a pici lyukak "eredetiek". Caron selyem-fonallal hímeztem rá egy Annick Abrial mintát, egy szálra egy szállal. Imádtam csinálni, mégis ajándékként tovább adtam egy olyan valakinek akiről tudom, hogy igazán méltó tulajdonosa:-)
A méretére pontosan nem emlékszem, de egy tenyérnyinél nem sokkal nagyobb.

Saracen, a rozsdás...

2012-01-10T14:10:00.004+01:00

Megkötöttem egy újabb kendőt, illetve ez az első kendőm 2012-ben. A minta az eredeti, itt található.

3,75-ös bambusztűvel kötöttem, testesebb, Bucilla által festett fonalból.

Azt hiszem egy kicsit (nagyon) felidegesített a blokkolása, az egyik kedvenc kötősöm, akinek nagyra tartom és szeretem a munkáit, szintén nem boldogult vele egyszerűen. Tudom vannak trükkök a szép csipkés szél kialakítására, de én úgy gondoltam, hogy az eredetihez hasonlóan elég, ha szép csöndes hullámok lesznek a szélén, az pontosan illik ehhez a textúrához.

Na, itt a hullámok azok nem jöttek, feszíthettem én, feszülhettem én...Tanakodtam, mitévő legyek...

Az bizonyos, hogy nagy, "fecskefarkak" nem illenének hozzá, hanem tényleg szép farkasfog fodrozódással mutatna jól.

Hiába...

Egyszerűen feladtam és lazán formára igazítva szárítottam meg.

A színét is tarkálottam ehhez a projekthez, de a mosás (gépi,jajj!) utáni "rozsdásodás" és zöldes árnyalatok előbújása, nekem tetszik.

Nem tudom...

Szerintetek? Jó ez így?

Sajnos fényképezőgépet még mindig nem sikerült cserélnem, de remélhetőleg hamarosan módom lesz rá, hogy szebb képeket csináljak.

A hölgy...

2012-01-02T12:09:00.000+01:00

...nemcsak szépen köt, hanem igen nagylelkű is...Szerintem érdemes kommentet hagyni nála...

Karácsonyi kötögetés

2011-12-25T08:27:00.000+01:00

Bár egyik projekt sem mostanság lett megkezdve, de remélhetőleg most lesz egy kis időm bővebben foglalkozni velük.

Egy kendő Susanna IC-től...Lehet rajta gyakorolnom a kábelezést.

Egy stóla, mely egy nagyon kedves ismerősnek megrendelésre készül, akinek sokat köszönhetünk...Még félkész állapotban feszítés nélkül...

Egy kesztyű...mely szintén csak félig,pontosabban csak a jobb kézre való lett még megkötve...

Hátha, most a szabadság alatt sikerül befejeznem valamelyiket...:-)

Békés, boldog Karácsonyt!

2011-12-24T08:21:00.001+01:00

Minden kedves nézelődőmnek, vagy csak "erre tévedő" olvasó vendégnek békés, boldog, Karácsonyt kívánok!

A kép még sok évvel ezelőtt készült egy azóta már nyugdíjas, de általam (is)nagyon szeretett munkatársamnál. A fotó lelke, a lakótelepi lakásban új rügyeket hozó fenyőfa...

Szrintem csodálatos...

Garter Mitts

2011-10-28T09:06:00.001+02:00

Egy remek minta, mely egy nagyon egyszerű, de számomra mégis ötszöri nekifutást igénylő ötleten alapul. Ysolda Teageau, számomra egy igazi tervező, aki csavaros ötletekkel áll elő, mely több munkájánál is észrevehető, bár első nézésre nem biztos, hogy szembetűnő.

A kesztyű trükkje a rövidített sorok alkalmazása, melyek között én úgy eltévedtem, hogy többször is a sarokba vágtam...Nem értettem, túl bonyolítottam, aztán egyszercsak bevillant. Na, jó ehhez kellett a Rav-on is böngésznem. Mostmár egy pofon egyszerű minta benyomását kelti és szerintem is az, de amíg rá nem jöttem szentségeltem eleget.

A fonal kivételesen nem Bucikáé, hanem Melikié, aki szintén ugyanolyan nagy kedvenc, mint Betti, bár ezidáig ezt nem sikerült bizonyítanom, de majd igyekszem:-) Gyönyörű ez a kékség, nagyon jó kis rugalmas falklandi merinóból készült, remek kesztyű és zokni alapanyag. Imádom.

Ezzel a kesztyűvel kapcsolatban még van egy tervem, de nem biztos, hogy lesz belőle valami. Szeretnék a peremére egy kontrasztos színből, vékony szegélyt horgolni..., majd meglátom, ez egyelőre csak egy ötlet.

~~Ha elkészült a másik darab is, akkor majd kísérletezem...~~

Fallberry

2011-10-17T15:57:00.000+02:00

Elkészült végre...Egy csöppet sem nehéz mintájú, de annál szebb és mutatósabb kesztyűcske, aminek már gazdája is van. A fonal Bucillától van, mint azt már korábban is említettem. Nagyon szeretem a színeit. Olyannyira, hogy a most készülő stóla is ehhez hasonló színekben pompázik.

Teljesen véletlenül kipróbáltam farmerkék fonallal kombinált kétszínű köteményhez, (amit Melinda festett) és számomra pazar párost alakítottak. Világított a két szín egymás mellett, mint óegyiptomi nyakéken a türkiz és az arany. Csodálatos...

Végre beköszöntött a kesztyűs időszak, úgyhogy rögvest bele is vágtam egy másik kesztyűbe is, de arról majd később...A képek közzül az első adja vissza igazán a színeket, a másik kettő sajnos sötétebb lett

Még egyszer az Autumn Arbor

2011-10-09T15:44:00.005+02:00

Ezúttal élőben...Bár szerettem volna jobb képeket készíteni, de nem sikerült, csak azért mutatom, mert ez az eddigi kedvenc munkám és nem győzök betelni a fonal szépségével...Csodálatos a színvilága. Mindenképp szerettem volna olyan képeket ahol élő modellen látni a stólát, s ez a pillanat csak most jött el.

Kislány a ...rokkánál

2011-10-09T07:39:00.002+02:00

Minden nap, ékszíj nélkül, fél óra pedálozás. Lehet, hogy imádni fogja, lehet, hogy nem. Ez most nem is érdekes, de játszani szeret vele és furcsa módon a fiam is.

Bár a lányom csak két éves múlt.

Döbbenet

2011-10-06T19:02:00.000+02:00

Kedves Éva! Te már nem olvashatod ezeket a sorokat, melyeket írok, mert ma hoztál egy végzetes és visszavonhatatlan döntést...,melyet mi nem értünk, nem érthetünk meg...

Nagyon megdöbbentem, mert Rólad aztán végképp sohasem gondoltam volna, hogy ilyen lépésre szánnád el magad. Ez is azt mutatja, hogy egy még számunkra ismerősnek tűnő ember is lehet vadidegen...

Azon tűnödöm, vajon , hogy hagytad itt ezt az árnyékvilágot...Lehet, hogy még ott a fogkrém a fogkefén, vagy a bevetetlen ágy, a ledobott cipő, a mosatlan edény...Vajon milyen választási lehetőségeid lettek volna, ha nem adod fel...Vajon zuhanás közben volt-e pillanat, amikor úgy érezted, nem lett volna szabad ilyet tenned...

Az öngyilkosokat mindig mostohán ítélik meg...

Pedig csak nem értjük őket...,olyanok vagytok, mint az árvák, számkivetettek...

Nagyon-nagyon sajnállak, remélem odaát lesz egy kéz, ami megsimogatja a fejed és megszeretget...

Búcsúzom Tőled

Újra munkába álltam

2011-10-01T15:35:00.000+02:00

S milyen nehéz ezt újra megszokni. S milyen nehéz fél háromkor felkelni. S milyen nehéz...nem kötni...
Na, de előbb-utóbb kialakul az a bizonyos rendszer. Remélhetőleg...

Mert fonalból és fonnivalóból sohasem elég!

2011-09-14T17:15:00.000+02:00

Ezért megmutatom a legújabb szerzeményeim egy részét, de nem mindet...csupán csak egy részét.

Mindegyik By-Buci:-) Talán el sem hinnétek,de van másfajta fonalam is...

További nagy boldogság is ért, mert életem első rendelésre készülő stólájába is hamarosan belevágok ...

Nyuvasztás másodjára...

2011-09-09T10:38:00.005+02:00

Néha úgy érzem, nem megy ez nekem, de rendkívűl dacos tudok lenni...Második próbálkozás...

És elárulok Nektek egy titkot...Én ezt úgy elrontottam...de úgy...,hogy... most válogatok a kötőtűim közül, melyikbe is dőljek bele...
Természetesen azt a részt nem mutatom meg...egyelőre...:-)

Azt hiszem jön egy kis bontás, meg toldás...

A csodás fonal egyébként Bucilla ajándéka, a minta pedig Anne Hanson Atumn Arborja...Nagyon szép minta, egyszer majd szeretném megkötni, más típusú fonalból és akkor már remélhetőleg nem követem el ugyanazt a hibát mégegyszer...

Egy lehetséges kesztyű

2011-09-04T18:36:00.004+02:00

Amíg feszítem az Atumn Arbort, egy kis előzetes... A változatosság kedvéért szintén Anne Hansontól, ezúttal egy "kukás"- akarom mondani- harmónika vagy zongora kesztyű:-)Kinek mi tetszik... Bucika ezerszínű, őszies fonalával...~~Most kezdem szaporítani a szemeket a hüvelykujjhoz.~~

~~A képen már ismét a tenyér részen dolgozom, de csak ennyire volt időm, mert két orvosi vizsgálat között vagyok és holnap is vizsgálatokra megy el az egész napom...~~
~~Semmi komoly, de ezt nem akarom elkiabálni pusztán újra munkába állok, s felénk ilyenkor ez a szokás.~~

Az egyik darab már el is készült...

Most kalkulálom ki...

2011-09-03T08:24:00.001+02:00

...,mennyi gombostűre lesz szükségem az Atumn Arbor blokkolásához, mert spéci eszközöm, még mindig nincs...

Filléres emlékeim...2.rész

2011-08-28T15:55:00.005+02:00

Újabb két hét után ismét gépközelben vagyok. Jó volt vidéken lenni...Nyíregyházától Kenderesig gyűjtöttük az élményeket.

A majd 40 fokos kánikula nem hiányzott egyáltalán, mert én csak 28 fokig érzem magam komfortosan nyáron.

Úgyis mondhatnám, télen szeretem a meleget és nyáron a hideget. Nem vagyok megszállott napimádó.

Keveset fontam, sokat kötöttem, de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek.

Most folytatom a filléres emlékeim mutogatását, melyek nem minden esetben állnak kapcsolatban a kézimunkával...

Az első, amit mutatni szeretnék Nektek, az egy csapat újság, benne a Függetlenség, a Tolnai Világlapja, a 80 éves Pesti Napló mellékletei. Ezekből az újságokból anyósomnak rengeteg volt, szinte mindet édesanyja gyűjtötte össze, aki nagyon szeretett olvasni. A háború után viszont nem nézték jó szemmel az ilyen jellegű lapok birtoklását, különösen a Tolnai Világlapjáét nem és akkor néztek kiváltképp csúnyán, ha Horthy Miklós is szerepelt benne...Ezért nem volt őket tanácsos elől tartani.

Az újságok jelentős része ma a kenderesi Horthy-múzeumba található, mert megvásárolták anyósomtól.

Az aminek egy részét pedig itt látjátok, ez már hozzánk került, mi lapozgatjuk őket.

Nagy részük 1935-1941 közötti.

A Pesti Napló ajándékalbumának nem tudom a pontos keltezését, csak annyit tudok róla, hogy ez a politikai napilap 1850 és 1939 között jelent meg, ebből maradt a legkevesebb és ebben az albumban találtam ezeket a képeket. Fonó, szövő asszonyokról és leányokról...

Anyósom édesanyja révén került a család birtokába a következő nagyon régi, hiányos teáskészlet is...A háborút követő inséges időszakban az emberek a fővárosból vidékre utaztak és meglévő ingóságaikat élelemre cserélték - (ma ezt nagy valószínűséggel nem tudnák megtenni, mert vidéken sincs semmi) - és a létfentartáshoz elengedhetetlen egyébb dolgokra.

A pontos korát nem tudjuk, mostanában próbálunk utána járni. A készlet négy csészéből és kistányérból, egy tejkiöntőből és a kanna fedeléből áll. Minden darab alján a fentebb látható "London" jelzés található. A porcelánt díszitő képek minden egyes darabon mást ábrázolnak, s az egész készlet hihetetlen vékonyságú. Én még nem is láttam soha ilyen filigrán porcelánt....Jó lenne tudni a történetét...

A régi dolgok sorát folytatva, hozzám került még egy régi benzinégő, benzinlámpa(?),0,5 literes.

Ezt apukám használta, a méhkaptárak fertőtlenítésére is (többek között), valamint a kereteket is ennek az égőnek a "csőrével" jelölte meg a kaptárakban lopás ellen...Sajnos nem sok sikerrel.

Kisebb dolgok olvasztásához is lehet használni...

Elhoztuk még édesapám harmónikáját, egy Weltmeister Stella, 120 basszusos, 11 dallamos, 5 kórusos hangszer, kissé viseltes bőröndjével, mely eladó, fix áras, ha valakit érdekel, akkor a profilomban található címre írhat.

S végül még két kép, melyeknek szintén semmi közük a kézimunkához, de a régi dolgokhoz se...Viszont az elmúló nyarat és szabadságot idézik.

Egy hihetetlenül szelíd lepke...a kisfiam kezén

És egy vilmoskörte-ülepke:-)

Ha lassan is, de haladok...

2011-08-13T16:40:00.000+02:00

... a megkezdett fonásaimmal. Változóban a technikám, bár a rokkánál, még mindig "előfonalat" csinálok a fonnivalóból és úgy sodrom, az orsónál, már megy a csipegetős módszer. Sajnos az orsókból kifogytam, ez az orsó is kicsit kényelmetlen, mert rövidnek tűnik nekem a szára.
Holnaptól nem leszek egy ideig gépközelben, de remélhetőleg nem jövök vissza mutogatnivaló nélkül.
Ennek a két fonásnak egyébként nem győzök betelni a színével, de a telitettségüket, sajnos az én gépem nem adja vissza...

Nomen est omen

2011-08-12T11:40:00.002+02:00

A blogom címe, illetve a "fedőnevem" eredete, ehhez a nagyon régi mesekönyvhez kötődik...

A mesegyűjtemény rendkívűl sokféle verzióban és kiadásban létezik. Ez a könyv életem első meséskönyvei közül való, noha ez a példány már antikvár és nem az a könyv, ami az enyém volt, illetve ami bátyáim gyűjteményébe tartozott. A könyv 1960-ban jelent meg és az illusztrátorát Ciuha Józsefnek hívják, ha jól tudom egy szlovén kortásrs festőművész, és már elég idős ember.

Nagyon szeretem a könyvben szereplő rajzokat, különösen a mesék bevezetőjénél található iniciálé-szerű kis figurákat. Valójában azonban ezek nem azok, nem iniciálék, mert nem a kezdőbetű díszei, hanem, az előtt, - fölött- szereplő kis ábrák.

A könyvből az egyik kedvenc mesém Pari Banu tündér története...

Ez előtt a mese előtt van a következő kis figura, mely egyben a hátsó boritót is dísziti...

A történet Indiában játszódik, és a tündér a szultán három fia közül a legkisebbiknek a segítőtársa, majd később élete párja...

Egyébként pedig a Szaturnusz, Enceladus nevű holdjának északi féltekéjén található kráter is erről a tündérről kapta a nevét.

A könyvhöz amúgy nagyon erős szálak fűznek, mert mind a mai napig szeretem újra és újra elolvasni,pedig már kinőttem abból a korból...:-)

(De lehet, hogy mégsem.)

A kerettörténetet adó mese fölött (Seherezáde)

ott található a könyvben szereplő összes történet kicsiny, bevezető emblémája, amiket, külön-külön is nagyon szeretek.

Sajnos ezektől jobb képet, nem vagyok képes készíteni ezzel a géppel...

Filléres emlékeim...1.rész

2011-08-10T18:06:00.001+02:00

Bevallom, mikor elkezdtem kézimunkázni, nem a unaloműzés vonzott, hanem a szabadulás...Szabadulás traumáktól, félelmektől, veszteségektől és szorongásoktól...Ennek már jónéhány éve...

Kezdtem a keresztszemessel, aztán kilyukadtam a fonásnál és a kötésnél. S bár kötni már kamaszkoromban megtanultam - ez alatt a tudás alatt, a simát és a fordítottat értem -, valólójában mindössze másfél éve kötök.

Mégis nagyon régóta őrizgetek kiadványokat, melyek ott lapulnak ma is a házikönyvtárban, mint pl. ezek az újságok és könyvek.

A kézimunkálás szeretete anyai ágon öröklődött, a családnak ebben a részében nagyon sok ügyeskezű ember van. Anyai nagyanyám, aki a Hajdúságban egy tanyán élt és kilenc gyereket nevelt, gyönyörűen varrt és horgolt. Ő mondta mindig azt, hogy: "Egy anya eltart kilenc gyereket, de kilenc gyerek nem tud eltartani egy anyát..."

Sajnos ebben igaza van és volt, mert a tanya ahol élt és ahol a bátyáim oly sok boldog időt töltöttek gyerekkorukban, már félig összedőlt, ám a megmaradt falakon még mindig jól látszanak egyik anyai nagybátyám kamaszkori festményei...mutatva annak nyers, képzetlen de mindenképp biztos érzékét a színekhez és a formákhoz...

A képek a tanya külső falán vannak, az úgynevezett - még épp - tornácos részen...A konyha, benne a kemence és a takarék tűzhely, már rég leomlott.

A hátsó kertben ősöreg gyümölcsfák, az előkertben valaha virágok és mogyoróbokor volt található.

Sajnos mióta nincs nagyanyám és nagyapám, - aki még akkor meghalt, amikor én születtem -, minden a pusztulásé...

Azért néhány emlékem maradt:-)

Pl. hiába törték fel a tanyát többször is.

Hiába raktak fénykorában benne tüzet csavargók, nem tudták eltüntetni nagyanyám pingálásait.

Sem az illatot, amit akkor éreztem mikor még élt és lélekjelenléte betöltötte az egész házat...Ezt az illatot anyukámnál szoktam érezni és ez nem más, mint a borostyán illata, melyet akkor lehet érezni, ha leveleit szétdörzsöljük. Akárhányszor megyek haza vagy jutok el a tanyára, ez az illat mindig megcsap és kavarog a fejemben, mint kies utcán száraz porördögök...

Ez a csipkemotívummal díszített pohár is az ő hagyatékából maradt, de eddig az anyukámé volt, mostmár én vigyázok rá:-)

Vagy a kézzel írott 1921-ből származó szakácskönyv, melybe a remek süteményrecepteken kívül a szappanfőzés is le van írva...

(A rosszminőségű képen, - sajnos csak egy igénytelen fénymásolatom van róla -nagyanyám van az anyukájával, a dédivel...Feltűnt, hogy bár nagyon nehéz világot éltek akkor is az emberek, de jóval egyenesebb derékkal...)

A kézzel készült mosószappan pedig így néz ki, de ez már anyósom padlásáról került elő egy teli búzászsákkal...

Ezek kb 30-40 dkg-s tömbök, de vannak köztük nagyobbak is...

Horgolótűk, illetve, nem tudom még mi a csudák, mert a másik kettőt, a rövidebbeket, nem tudtam megfejteni...

Ti esetleg tudjátok?

Nemcsak anyai ágon, hanem a férjem révén is kerültek "régiségek" a háztartásomba, mint pl. ez a csigakészítő, melynek a tűje rézből van...

Valamint két szekrényke márványlappal és díszes tornyocskával, ezekben, ezeken tartom a kézimunkával kapcsolatos dolgaim, s az egyiken egy nagy virágot is...

Ezek a bútorok anyósom anyósáé voltak...s még nem kezdte ki őket a szú!

De ezekről, majd később...:-)